Remélem nem ébresztelek fel. Azt hiszem bepánikoltam. Már csak 4 nap és itt vagy. El sem tudom hinni. Annyira távolinak tűnik már, amikor utoljára láttalak, mégis annyira belémégett az utolsó éjszakánk, a búcsú. A borzalom borzalomabbika volt. És most jössz, és találkozunk és megérinthetlek és megszagolhatlak, és én pánikolok. Hogy mi van, ha valami megváltozott. Hogy mi van, ha már semmi sem lesz a régi. Ha csak állunk egymással szemben mint két idegen. Ha már nem lesz miről beszélnünk. Ha elveszett…tudod….az a valami, ami mindig is megvolt. A közös nyelv, amit senki más nem értett rajtunk kívül. Még senkivel nem volt közös nyelvem. És félek. Nem is. Rettegek.
Helló Világ!
Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
